2014. szeptember 17., szerda

Rick Joyner: A teljesség

A teljesség - A Nagy Küldetés, 38. rész

2014., 38. hét
Rick Joyner
Word for the Week / Heti Üzenet

Ahogy korábban már beszéltünk róla, a Krisztus testeként való elhívásunkra vonatkozó egyik alapvető megállapítás az 1 Korinthus 1:4-7-ben olvasható: "Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. Azért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban..."

Először is, "mindenben" meggazdagodunk Őbenne, "minden beszédben és minden ismeretben". A normális keresztény élet a beszédben és az ismeretben való folyamatos gazdagodásról szól. Mindez a beszéddel kezdődik, hiszen Isten Igéjének a képviselői kell, hogy legyünk. Az ismeret pedig, amiben gazdagodunk, Isten ismerete. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan növekszik bennünk az Ő útjainak az ismerete, és ugyanakkor folyamatosan növekszik a látókörünk is, ami az Ő látóköréből indul ki. Ezek a fejlődő keresztény élet alapvető elemei, de ennél több is van még.

A Krisztusról való bizonyságtétel akkor van megerősödve bennünk, ha "nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban". Ez akkor van így, amikor már az összes szellemi ajándék, amelyekben Jézus járt, amelyek már át vannak adva az Ő testének, megnyilvánul a hívők helyi testületében. Így Jézus már szabadon tud ott munkálkodni, ugyanúgy, mint amikor a földön járt. Minden helyi testület, minden helyi gyülekezet célja az kellene, hogy legyen, hogy Jézus teljes mértékben megmutatkozzon közöttük. Ez a rendeltetése a felkészítő szolgálatoknak, ahogy az Efézus 4:13-ban olvashatjuk, hogy növekedjünk fel, "míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére".

Ezért létezünk helyi testületként is, és ez kell, hogy legyen a látásunk folyamatosan. Nem fog egyik napról a másikra megtörténni, de attól még folyamatosan haladnunk kell, úgy, hogy "az igazságot szólván szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban; Akiből az egész Test, szép renddel egyberakva és egybeszerkesztve az Ő segítségének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a Testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben." (Efézus 4:15-16)

Tehát helyi hívő testületként az az alapvető rendeltetésünk, hogy felnövekedjünk Krisztusba, hogy be legyünk töltve az Ő Szellemével, és hogy minden módon megjelenítsük Őt. Mindig ez kell, hogy maradjon a látásunk fundamentuma.

A MorningStar több, mint harminc évvel ezelőtti indulásától fogva arra törekedtünk, hogy betöltsük az Efézus 4 mandátumát. El is értünk bizonyos sikereket. A prófétai szolgálataink által tízezreknek segítettünk abban, hogy megismerjék a szolgálatukat és az ajándékaikat, és sokan vannak, akik felismerik a rendeltetésüket. Az iskoláink, gyülekezeteink és konferenciáink segítségével sok embert tudtunk tanítani, képezni és felkészíteni, akik ma már jelentős hatást gyakorolnak Isten királyságáért munkálkodva. Viszont még mindig sok tennivaló áll előttünk a szentek felkészítésében a szolgálat munkájának a végzésére, hogy annyira hatékonyak legyünk ebben, amennyire az elhívásunk szerint lennünk kell.

A felnövekedést és a felkészítést szolgáló legalapvetőbb módszer, amit az Úr adott a népének, a tanítványképzés. Mivel az 1970-es években egy tanítványság-mozgalom fonákul sült el bizonyos területeken, évtizedek teltek el, mire az egyház újra hajlandó lett megnyílni a tanítványság előtt. Meg is kell nyílnunk, mivel ez a fő elhívásunk, ha be akarjuk tölteni a Nagy Küldetést, ami arról szól, hogy tanítványokká tegyük az embereket, és ne csupán megtérőkké.

Ebből adódóan arra lehet számítani, hogy a tanítványképzés újra hangsúlyos lesz. Remélhetőleg, a 70-es évek tanulságait komolyan vesszük addigra, hogy ne kelljen újra megtanulnunk. Személy szerint úgy gondolom, hogy a legfontosabb tanulság az, hogy arra vagyunk elhívva, hogy Jézus tanítványaivá tegyük az embereket, és ne a mi tanítványainkká. Emellett arra is vigyáznunk kell, hogy ne engedjük be a kontroll szellemet, ami szinte mindig arra törekszik, hogy kiszorítsa a helyéről a Szent Szellemet, a mi Vezetőnket.

Jelenleg csak néhány olyan helyről tudok, ahol ezért a célért dolgozik a helyi gyülekezet, hogy minden tagját felkészítse. De még azoknál is, akik most a leghatékonyabbak, a tagoknak csupán kis százalékát részesítik valódi felkészítésben, és indították el, hogy betöltse a rendeltetését. Viszont ahogy közekedünk a történelem legnagyobb betakarításához, biztosak lehetünk benne, hogy ez egyre nagyobb sebességgel fog terjedni, és Krisztus testében ez lesz az egyik leghangsúlyosabb dolog. Amint ez elindul, hamar azt fogjuk látni, hogy az egyház hatékonysága a mostani sokszorosára nő.

Ez végül olyan mozgalommá fog válni, ami nagyobb mértékben változtatja meg az egyházat, mint bármi a reformáció kezdete óta, amikor a hit, az üdvösség és a Krisztussal való kapcsolatunk ismét személyes szintű lett. Ezek is kulcsfontosságú dolgok voltak, amik helyre lettek állítva az egyházban, de ami most következik, az Úr jelenléte erejének a helyreállítása lesz az egyházban. Előbb bennünk, az Ő népében fog eljönni, mielőtt eljön értünk, az Ő népéért. Az, hogy a Szellemtől adott szolgálatokban és ajándékokban használ bennünket, azt jelenti, hogy Krisztus megmutatkozik az Ő népében.

- - - - -
Forrás: MorningStar Ministries - Full Measure - The Great Commission, Part 38
Fordítás: Országh György