2013. március 19., kedd

A tanítvány élete nem a sajátja

A tanítvány élete nem a sajátja - A Nagy Küldetés, 12. rész

2013., 12. hét
Rick Joyner
Word for the Week / Heti Üzenet

Pál apostol arra figyelmeztetett, hogy sokan fognak tévelyegni az utolsó napokban, mert viszketni fog a fülük, ami azt jelenti, hogy nem hajlandóak meghallgatni semmi nehéz, vagy kihívás elé állító üzenetet. Ha a következő néhány hét során továbbra is kitartóan olvasod a Heti Üzeneteket, akkor tudni fogjuk, hogy te nem tartozol ebbe a kategóriába, ugyanis először a tanítványság legnehezebb kérdéseivel fogunk foglalkozni, mint például amit az Úr mondott a Lukács 14:33-ban:
"Így tehát senki közületek, aki le nem mond mindenről, amije van, nem lehet az én tanítványom."
Lehetséges, hogy ezt szó szerint kell érteni? Igen, szó szerint. És ez vajon azt jelenti, hogy el kell adnunk mindenünket, és oda kell adni a pénzt a szegényeknek, hogy Őt követhessük, mint ahogy a gazdag ifjú főembernek mondta? Nem feltétlenül. Azt viszont jelenti, hogy mindenünk, amink van, az Övé lesz onnantól, hogy átadjuk Neki az életünket. Áron lettünk megvásárolva, és már nem a magunkéi vagyunk, hanem az Övéi.

Amikor az Úr tanítványává válunk, akkor a saját életünk irányításából átkerülünk az Úr fennhatósága alá. Nem emberrel van dolgunk, hanem a világegyetem Urával. Minden emberi probléma abból fakad, hogy az ember azt gondolja, hogy az Istennek való engedetlenség mellett továbbra is képes kézben tartani ezt a világot Nélküle. Minden emberi problémára az jelenti a választ, hogy visszatérünk Hozzá, és minden téren arra törekszünk, hogy Neki engedelmeskedjünk. Ezt egészen addig visszük, hogy mindenünket, amink van, nem a sajátunknak tekintjük, hanem az Ő tulajdonának, mi pedig csak a sáfárai vagyunk mindazoknak. Az már az Ő dolga, hogy azt várja-e el tőlünk, hogy eladakozzuk, vagy hogy mi magunk kezeljük ezeket - de ez az egyetlen út, ami a végső szabadságunkhoz vezet.

Ebbe beletartozik a legértékesebb tulajdonunk, az időnk is. Már nem magunknak élünk, hanem minden téren Neki. Innentől már nem az van, hogy egyszerűen azt tesszük, amit szeretnénk, hanem mindenben az Ő akaratát keressük.

Ahogy egyre érettebb szolgákká válunk, több szabadságot és több felhatalmazást is kapunk. A hűséges szolgákból valóban az Ő barátai lesznek, akikkel Ő mindent megoszt. A hűséges barátai az Ő fiaivá és leányaivá lesznek, akiknek minden odaad, többek között olyan szabadságot és hatalmat is, ami mindennél nagyobb, amit az emberek közül való királyok valaha megtapasztalhatnak. Mindazáltal ez az egész nem mással kezdődik, mint az alapvető, mindent átható engedelmességgel.

Az igazi tanítványok élete néhány szempontból a lehető legnehezebb életforma, ugyanakkor a legnagyobb felszabadultsággal, beteljesedéssel és izgalmakkal járó élet is egyben. A valaha megismerhető legnagyobb szabadság az, ha valaki Krisztus rabszolgája. Nem könnyű, de minden szempontból megéri ebben az életben is, és utána megkapjuk az örök élet mindennél nagyobb jutalmát.

De kik azok, akik tényleg így is élnek? Az igazi tanítványok. Nem sok tanítvány van, de azért létezik néhány. Ezek az idők, amikbe jelenleg lépünk be, egyértelműen megmutatják majd az igazi tanítványokat, megkülönböztetve őket a tettetőktől. Azoknak, akik csak be akarták biztosítani magukat a tűz ellen, azt gondolva, hogy csak annyira kell hinniük Őbenne, hogy megmeneküljenek az eljövendő haragtól, de közben nem igazán teszik azt amit Ő mond, és még arra sem méltatják, hogy legalább törekedjenek megismerni az akaratát, nagyon tragikus végük lesz az Írások szerint.

Bármilyen személyes kapcsolatban a közömbösség jelenti a legnagyobb sértést. A Jelenések 3:16-ban azt mondta az Úr, hogy a langyosokat kiköpi a szájából. Isten kegyelmes és hosszútűrő, de világosan kijelenti, hogy az Ő türelmének is van határa, és Őt nem lehet félvállról venni. Az Urat segítségül hívni, és az Úr nevéről nevezve lenni, amikor azt valljuk, hogy az Ő követői vagyunk, egy rendkívül komoly dolog. Erre a Máté 7:21-23-ban figyelmeztet bennünket:
Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki azt mondja nekem: Uram, Uram; hanem aki cselekszi az én mennybéli Atyám akaratát.
Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e; és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket; és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? 
És akkor vallást teszek nekik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők!
Itt láthatjuk, hogy "sokan" jönnek majd Hozzá azon a napon, akik rendkívüli tetteket hajtottak végre az Ő nevében, és mégsem léphetnek be a menny királyságába! Az, hogy az Úr nem "ismerte" ezeket, akik el lesznek utasítva, nem ugyanaz a szó, mint ami azt jelenti, hogy tudja, kik ők. Az "ismerés" itt használt szava egy mély és bensőséges kapcsolatot jelent, amilyen például a férj és a feleség között van. Ilyen kapcsolatra teremtette Isten az embert, és kizárólag az Istennel való ilyen kapcsolat által tudunk igazán sikeres életet élni, függetlenül attól, hogy milyen más tetteket hajunk végre.

Még van idő arra, hogy ilyen legyen a kapcsolatunk Vele. Az egész teremtett világon ez a legnagyszerűbb lehetőség. Ne szalaszd el!

- - -
Fordítás: Országh György
Forrás: MorningStar Ministries - A Disciple's Life is Not His Own - The Great Commission, Part 12
URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2013/disciples-life-not-his-own-great-commission-part-12