2013. február 1., péntek

A próbák jelentik a királyságba vezető bejáratot

A próbák jelentik a királyságba vezető bejáratot 
- A Nagy Küldetés, 5. rész

2013., 5. hét
Rick Joyner
Word for the Week / Heti Üzenet

Annyira nagy és csodálatos a mi Istenünk, hogy az egész örökkévalóságban fogunk gyönyörködni Benne, ezért jó, ha már most nekikezdünk! Mivel az első parancsolat az, hogy mindennél jobban szeressük Őt, ezért a legfőbb szempont, ami alapján eldől, hogy sikeres emberek vagyunk-e, vagy sem, az lesz, hogy mennyire szeretjük a mi Istenünket. Ezért ennek kell lennie az életünk legnagyobb elhatározásának.

Mivel Isten a legszerethetőbb lény az egész univerzumban, ezért meggyőződésem, hogy nem vagyunk képesek meglátni Őt, vagy bármit is megtudni Róla, anélkül, hogy még jobban szeretnénk Őt. Ezért tartom a legfőbb célomnak az evangélium szolgájaként azt, hogy úgy mutassam be Őt, úgy mondjak kijelentéseket Róla, és úgy prédikáljak Róla, hogy azzal arra késztessem az embereket, hogy keressék Őt. A Nagy Küldetés először is az Ő hatalmi körét mutatja be, ami mindenre kiterjed, úgyhogy ezzel kell kezdenünk.

Ahogy már beszéltünk róla, a királyságának a hatóköre az egész univerzumot magába foglalja, a természetes és a szellemi birodalmat is, amely alól ideiglenesen kivételt jelent a föld bolygó. Itt most van folyamatban a királyságának az eljövetele, viszont jelen pillanatban még nem terjed ki a teljes földre. Hatalma van az egész menny és az egész föld felett, viszont a királysága még nem jött el a földön, ami azt jelenti, hogy a földön most csak korlátozott hatalmat gyakorol. Ezt a korlátozást mi határozzuk meg. Hadd magyarázzam el.

A jelenre vonatkozóan azt olvassuk az 1 János 5:19-ben, hogy "az egész világ a gonosz hatalmában van" (Kecsk. ford.). A Zsoltárok 24:1 viszont azt mondja, hogy "Az Úré a föld és teljessége; a földkerekség és a rajta lakók" (Kecsk. ford.). Vagyis a föld jelenleg a gonosz hatalmában van, viszont az Úr tulajdonában van. Az Úré "minden hatalom mennyen és földön" (ld. Máté 28:18), és bármikor visszavehetné a gonosz hatalmából, mégsem tette még meg. Vajon miért? Erre az a válasz, hogy a mi érdekünkben nem vette még a kezébe a föld feletti hatalmát.

Vajon hogyan szolgálja a mi érdekünket az, hogy a föld még mindig a gonosz hatalmában van hagyva? Ez egy magától értetődő és jó kérdés. Azok, akik a kereszténységet csupán olyan dolognak látják, ami arra való, hogy áldottak legyenek, és hogy könnyebb és jobb életük legyen, elég nehéz lesz valaha is megérteniük a választ erre a kérdésre. Pedig az igazság nagyon is világosan ott van a Szentírásban. Az Úr rögtön a feltámadása után rendelkezett az ahhoz szükséges hatalommal, hogy megkötözze a Sátánt, és a tüzes tóba vesse. Aztán azonnal átvehette volna a hatalmat a föld felett, és mindenki számára sokkal-sokkal könnyebbé tehette volna az életet. Miért nem tette mégsem? Nem akarta könnyebbé tenni az életünket, legalábbis egyelőre még nem. Sőt, valójában éppen hogy azt akarja, hogy nehéz legyen. Azt akarja, hogy próbákon menjünk keresztül.

Lehet, hogy ez úgy hangzik, mint valami tévtanítás azok számára, akik bevették az emberközpontú, énközpontú, "áldás" evangéliumot, pedig az igazi evangéliumot, ami az egész teremtett világ legnagyobb áldásába vezető bejárati ajtó mennyen és földön, és amit a Szentírás is alátámaszt, Pál szavai így foglalják össze az Apcsel 14:22-ben: "sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten királyságába". (Csia)

A nyomorúságok, vagy más szóval a megpróbáltatások jelentik a királyságba vezető bejáratot. Az Úrnak sokkal magasztosabb céljai vannak velünk, mint csupán az, hogy könnyebbé tegye az életünket. Lesz majd könnyebb is, sőt sokkal dicsőségesebb is, mint felfoghatnánk, amikor eljön majd a királysága. Jelenleg viszont azokat keresi, akik teljes mértékben átadták Neki a szívüket, akik készek szolgálni Őt bármi áron, akár azon az áron is, hogy feladják ezt az életet. Ezeket méltónak találják majd arra, hogy Vele együtt uralkodjanak az eljövendő korszakban, sőt, hogy az Ő társörökösei legyenek, Isten fiaiként és leányaiként.

Ez az a futás, amiről úgy beszél Pál a Filippi 3:14-ben, mint "Isten felső hívása" (Kecsk. ford.), amelyről azt állította, hogy még nem érte el. Pál itt nem az üdvösségéről beszél, vagy az örök életről, amit már abban a pillanatban megkapott, amikor hitre jutott Jézus keresztjének az engesztelő művében, a megváltásában. Egy olyan magas szintű elhívást látott maga előtt az élete vége felé közeledve, amiről ő, a misszionárius apostolok közül talán legnagyobb ember úgy vélekedett, hogy még nem érte el. Ha kétségeid vannak afelől, hogy erről beszélt, olvasd végig azt a fejezetet.

A következő hetekben még egy kicsit tovább boncolgatjuk ezt. Igaz, hogy ez az ige, és még sok másik nagyon világosan beszél arról, hogy létezik ilyen magas szintű elhívás, ahhoz mégis túlságosan bizonytalan a jelentésük, hogy sok szempontból nagyon dogmatikusan vegyük. Sokan, akik elkezdték meglátni ezt az igében, szélsőségekbe is elmentek, mi pedig nem akarjuk ezt. Rendszerint ez szokott lenni abból, ha logikai következtetéseket akarunk levonni olyan dolgokból, amit Isten csak részben jelentett ki, mivel most még csak azt a részt kell tudnunk. Mindazáltal kulcsfontosságú, hogy amit Ő kijelentett, azt a részét megértsük, úgyhogy erre fogunk törekedni.

- - -
Fordítás: Országh György
Forrás: MorningStar Ministries - Trials Are the Gateway to the Kingdom - The Great Commission, Part 5