2013. január 26., szombat

Isten prófétaiskolája

Isten prófétaiskolája
Országh György
2013. január 26.

Nagyra értékelek minden prófétaiskolai kezdeményezést, és valószínűleg nagy szerepe lesz ezeknek a jövőben is, de legalábbis annak, hogy Isten tapasztaltabb emberei tanítsák az elhívásba beállni igyekvőket a prófétai szemléletre, és a hívők közötti leggyakoribb ajándéknak, a prófétálásnak a mibenlétére.

A legfontosabb azonban mégis az, amikor konkrétan Isten szavai tanítják a prófétákat az Ő alapelveire, akaratára. Azt gondolom, hogy a prófétaiskoláknak is ez lesz az egyik legnagyobb erősségük, ha Istennek a Szentírásban olvasható személyesen mondott tanítása alapján értik meg Isten akaratát és elveit a prófétálásra nézve.

Isten szuverén tervei
Ilyen történt Jeremiás esetében is, akit a már elindult szolgálata idején tanított az Úr:

Hogyha szólok egy nép ellen és egy ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontom és elvesztem, de megtér az a nép az ő gonoszságából, amely ellen szólottam: Én is megbánom a gonoszt, amelyet rajta véghezvinni gondoltam.
És hogyha szólok a nép felől és ország felől, hogy felépítem, beültetem; de a gonoszt cselekszi előttem, és nem hallgat az én szómra: Akkor megbánom a jót, amellyel vele jót tenni akartam. (Jeremiás 18:7-10)

Isten elvitte Jeremiást egy oktatásra, ahol vizuális szemléltető eszköz használatával értette meg vele az Ő alapelveit: a fazekas házában látottak alapján (lásd Jer. 18:1-6). Ezután mondta el neki az akkori aktuális küldetést és üzenetét. Talán azt gondolhatnánk, hogy enélkül is lediktálhatta volna Isten a prófétának, hogy mit mondjon, de valójában nem így működik a próféta és Isten kapcsolata. Lehetünk Isten elhívott és szolgálatba állított prófétái, mégis folyamatosan ara van szükségünk, hogy tanuljunk, megismerjük Őt és megértsük az Ő útjait, gondolatait, amik mindig is magasabbak lesznek a mi gondolatainknál és útjainknál.

A Jeremiásnak leadott prófétai tanítás egy érdekes tanulságot tartalmaz. Isten az itt adott ígéreteket nem kötötte feltételekhez, hanem a nép aktuális állapotához. A kigyomlálás a gonoszt cselekvő népnek szóló üzenet, amelyik, ha ennek hallatán megtér a gonoszságból, megmenekül a fenyegető ígéret beteljesülésétől. Egyértelmű, hogy ha nem változik az állapotuk, akkor beteljesül a prófécia. Ha pedig a pozitív ígéretek elhangzása után a nép a gonoszságot cselekszi és nem hallgat Isten szavára, ezek az áldások nem valósulnak meg. Ha mégis feltételt keresünk, azt láthatjuk itt, hogy a feltétel az, hogy maradjanak engedelmesek Isten szavának.

Gyakran beszélünk arról, hogy Istennek mindig feltételekhez kötöttek az ígéretei. Van egy ilyen valóságos alapelv, ami megfigyelhető a Szentírásban is, de nem olyan szabályról van szó, ami Isten kezét is megkötné, hogy mindig ki kellene találnia egy feltételt, ha valami jónak a bekövetkeztét ígéri. Sokszor csak annyi a feltétel, hogy az elkezdett jó úton maradjunk meg. Ilyen volt a Filadelfiai gyülekezet esete, akik hűségesen kitartottak az Úr mellett. A nyitott ajtót és a megtérőket nem úgy adta nekik az Úr, hogy azt mondta volna, hogy "ha" ezt vagy azt teszitek. Ez egy elvégzett dolog volt Istennél. Viszont a végén leírt egy figyelmeztetést: "Tartsd meg, ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat." (Lásd: Jelenések 3:7-13) Fennállt annak a veszélye, hogy ezt a győzelmet elveszi tőlük valaki.

Ne hagyjuk, hogy elvegyék tőlünk a győzelmet!
Hasonló történt Izrael népével is, amikor a pusztán átmenve először érkeztek az ígéret földjéhez: a 12 kém megnézte a földet, és jelentették, amit láttak. Azt mondták hogy jó a föld, illetve ketten azt is mondták, hogy le tudják győzni az ellenséget. Ez azért is egyértelmű volt, mert az Úr ígéret szerint már nekik adta ezt a földet. Ez az ígéret nem azért hangzott el, mert Izrael annyira jó lett volna, hanem a szövetség miatt, ami egészen Ábrahámnak az Istennel való személyes kapcsolatáig és a neki adott ígéretekig vezethető vissza.  Olyan erős volt ez a szövetség, hogy amikor később egy Bálám nevű próféta szellemben tekintett Izraelre, csak azt tudta mondani, hogy az Úr "nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot Izráelben." (4 Mózes 23:21) Mégis mindezek ellenére, voltak olyanok, akik ellehetetlenítették az ígéret földjének az elfoglalását: a tíz kém, akik Józsuéval és Kálebbel ellentétben csak a hitetlenségüket tudták átadni a népnek. (lásd 4 Mózes 13-14) Abban a pillanatban alkalmatlanná vált a nép az ígéret birtokba vételére.

Gondoljunk bele: Isten mindent elkészített. Ott volt a tejjel és mézzel folyó föld, az Úr a láthatatlan világban elmozdította a gonosz fejedelemségeket, ezért mondhatta a két hűséges kém, hogy "eltávozott tőlük az ő oltalmuk, de az Úr velünk van". Erre mások, akiknek szintén szellemi szemekkel kellett volna látniuk a helyzetet, csak az ellenség nagyságát látták, magukat pedig sáskának látták a saját szemükben, és elfordították a nép szívét. Ez a tíz kém a jelentés átadása után meg is halt az Úr előtt csapás által. De a nép már el volt keseredve, és nem vihette be őket az Úr - hitetlenség miatt, ahogy a Zsidókhoz írt levél is tanúskodik róla. (Zsid 3:19)

Izrael akkori generációja hitetlenség miatt nem tartotta meg, ami letétbe volt helyezve náluk: Isten ígéretét. Csak negyven évvel később, a gyermekeik által valósulhatott meg a rég nekik adott föld elfoglalása.

Milyen a próféták szeme?
Milyen szemmel látjuk Isten népét? Vajon állandóan a bűneiken keresztül akarja láttatni az Úr a népét a prófétákkal? Mire nyílik meg a szellemi látásunk? Bálám idején nem látott bennük hamisságot az Úr. Pedig a pusztai vándorlás idején több komoly probléma is felmerült. De az áldozatok vére már akkor is elfedezte a bűneiket, ha egy-egy időre is. Ma viszont Jézus vére fedez be minket. Ma, ha az Ő szavát halljuk, ha prófétai üzeneteken keresztül elkezdi megerősíteni az Úr, hogy az ígéretek megvalósulása következik, akkor ne a hitetlenséget és a bizonytalanságot gerjesszük a keresztény testvéreinkben, hanem a hitet!

Ekkor lép érvénybe az, amit Jeremiásnál tanított az Úr: "És hogyha szólok a nép felől és ország felől, hogy felépítem, beültetem; de a gonoszt cselekszi előttem, és nem hallgat az én szómra: Akkor megbánom a jót, amellyel vele jót tenni akartam." Ennyi a dolgunk: maradjunk meg az Istennek való engedelmességben, hogy ne hiúsuljanak meg ezek az ígéretek a mi életünkben.

Mindazáltal bizonyos ígéretek a mennyei időzítés miatt akkor is megtörténnek, ha az üzenetet halló ember nem hisz. Ez is Isten csodálatos bölcsessége és hatalma. Erre kiemelkedő példa Keresztelő János születésének a bejelentése, a Lukács evangéliuma első fejezetében olvasottak szerint. Gábriel azt mondta Zakariásnak, hogy meghallgatta Isten a könyörgésüket és gyermekük születik. De Zakariás hitetlenkedett, ezért megnémult. Viszont ez nem hátráltatta a születést, mert Istennek valójában nem csak ennyi volt a célja, hogy megáldja a meddő házaspárt, hanem hogy elküldje a Messiás útkészítőjét a mennyei terv időzítése szerint.

Lássuk tisztán az időket, lássuk tisztán Isten alapelveit, lássuk tisztán, Isten szemével a nép állapotát, és legyünk hiteles hangok Isten akaratában, az Ő szent és szeretett népét szolgálva.