2012. augusztus 4., szombat

Közeledik az ébredés szökőárhulláma

Közeledik az ébredés szökőárhulláma
Az élet ösvénye, 24. rész

2012. 31. hét
Rick Joyner 

     Ahogy már említettem a Látomás az aratásról című könyvemben, amelyet 25 évvel ezelőtt írtam, két ébredési hullámot láttam eljönni a földre. Az első Isten legnagyobb megmozdulása volt a történelem során abból a célból, hogy az Úrhoz gyűjtse az embereket. Az az ébredési hullám néhány évvel azután kezdődött, hogy a látomást kaptam. Több ember jött Krisztushoz ez idő alatt, mint amennyi azelőtt valaha az egész történelem során. Láttam egy viszonylagosan csendesebb szellemi időszakot is mielőtt a Szent Szellem még nagyobb hulláma végigsöpört a földön. Az a hullám most közeledik, és az lesz Isten legnagyobb megmozdulása a földön minden idők folyamán.

     Láttam az ébredésnek ezt a hullámát szökőárként közeledni. Amikor jön a szökőár a szárazföld felé, a víz először visszahúzódik. Sokan haltak meg az elmúlt nagy cunami idején, mert csodálták a víz visszahúzódását és elkezdtek kisétálni a tengerfenékre, aztán elkapta őket a hullám. Az én értelmezésem szerint úgy tűnik mindez, mintha a kereszténység látszólag meghátrálna a világ előtt mielőtt Istennek ez a legnagyobb megmozdulása berobbanna az életünkbe. Ne kövesd a víz visszahúzódását, hanem juss el a magas helyre!

     A „magas hely” alatt azt értem, hogy bízz az Úrban, mint Gondviselődben, Gyógyítódban, Királyodban és Bírádban, és ne az emberi kormányzatokba vess egyre növekvő bizalmat. A világban lévő leghatalmasabb és legstabilabb kormányok nagyon is ingatagok és roskadófélben vannak. Mindaz, aki beléjük veti a bizalmát, szintén ingadozni fog, megretten és kétségbe esik. Minden, ami nem Isten módszere szerint épült, hamarosan összeomlik. Isten királysága mindazonáltal növekszik. Építsd az életedet az Ő királyságára és az Ő útjaira. Őbenne bízz, ne emberekben, és soha nem fogsz megrendülni.

     Isten királysága eljön, nem lehet megállítani vagy lelassítani, de lehet siettetni! A 2 Péter 3:12 azt mondja, hogy legyünk olyanok „akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét”. Mivel segíthetnénk, hogy az Ő királysága gyorsabban eljöjjön? Ezt úgy tehetjük meg, hogy az életünket Isten királyságára építjük, és amerre járunk, hirdetjük az Ő királyságának evangéliumát.

     Ahogy már többször is utaltunk Dániel könyvének 2. fejezetére, meg kell értenünk, hogy a szobor az emberi birodalmakat jelképezi, amelyek most ingadoznak, a kis kődarab pedig Isten királyságát. A szobor lábai vasból és agyagból álltak. Jóformán minden tanító és teológus megegyezik abban, hogy a szobor vaslábai a Római Birodalmat jelképezik, az agyag pedig az Egyházat. Ez az elegy nem más, mint a Gyülekezet és az állam keveredése, különösképpen ahogy a római katolikus egyházban történt, de ahogy sok protestáns gyülekezetben is, illetve gyakorlatilag bármely közösségben, amely „állami egyház” lett.

     Annak megértése, hogy ez az elegy szentségtelen, arra késztette az Alapító Atyákat (az Amerikai Egyesült Államok megalapítóit - a szerkesztő megjegyzése), hogy megtiltsák az Egyesült Államok Kongresszusának a vallásalapítást. Ez nagyon bölcs dolog volt; és mivel az első telepesek közül sokan az Európában működő állami vallási intézmények üldözése elől menekültek, a következmények jelentősége még mindig frissen élt az emlékeikben.

     Meg kell jegyezni, hogy az Egyesült Államok Alkotmánya a Kongresszusnak megtiltja a vallásalapítást, de a tagállamoknak nem. Az Alkotmány világosan kijelenti, hogy minden felhatalmazás, amely nem kifejezetten a szövetségi kormánynak adatott, a tagállamoknak van fenntartva, tehát azoknak hatalmuk van arra, hogy ezt megtegyék. Ez egyértelművé teszi azt is, hogy nem a szövetségi kormány tiszte, hogy betiltsa az iskolákban az imát vagy bármely más hitbeli tevékenységet, hiszen ez a hatáskör a tagállamokhoz tartozik és így az ő joguk, hogy megtegyenek bizonyos dolgokat vagy ne.   

     Sok módja van annak, ahogy szövetségi kormányunk túlnyúlt a hatáskörén és arcátlanul megtette azt, amit az Alkotmány tilt. Legtöbb esetben megfigyelhető a kereszténység elnyomásának nyilvánvaló programja. Ugyanaz az Alkotmány, amely megtiltja a Kongresszusnak a vallásalapítást, ugyanúgy megtiltja a vallás szabad gyakorlásának akadályozását is. Gyakran megkérdeznek, hogy úgy gondolom-e, hogy Amerikában a keresztényeket üldözni fogják, és a válaszom az, hogy már hosszú ideje ez történik. Ha a jelenlegi pályánk nem változik, számíthatunk rá, hogy rövidesen ez lesz az állam hivatalos politikája. Ez most még a nem-hivatalos állami politika.

     A jelenlegi kormányzat alatt sokféle módja van annak, ahogy megvetik az alapját egy sokkal komolyabb keresztényüldözésnek Amerikában. Ezek közül néhány a törvényhozáson keresztül nyilvánul meg, mint például a kimondottan keresztényeket megcélzó „gyűlölet bűncselekmények” törvénye. Van olyan is, ami abból fakad, hogy megpróbálják az amerikaiakat alárendelni a nemzetközi jognak és az Egyesült Nemzetek döntéseinek, ami az Alkotmánynak egy másik szembetűnő megsértése. A 6. cikkely megfogalmazza, hogy az Alkotmány „az ország legfőbb törvénye”. Alárendelni az amerikaiakat az alkotmányunkon kívül bármely más törvénynek, alapvetően támadás lenne az Alkotmány ellen.

      Mivel kormányunk minden választott vagy kinevezett tisztségviselőjének esküt kell tennie, hogy megvédelmezi az Alkotmányt mind a belső, mind a külső ellenségtől, ezért mindazok, akik a fenn említett programokat hirdetik, egy igen súlyos alkotmányi válságba vezetnek minket, és ezt akár hazaárulásnak is tekinthetnénk.

      Hogyan hat mindez az amerikai egyházra? Hogyan kellene Amerikában a gyülekezetnek reagálnia az ilyen ügyekre? Először is, van egy magasabb rendű alkotmányunk, mint az Egyesült Államoké, az Isten útjainak való engedelmesség, amelyet világosan tanít a Szentírás. Ha bármikor ellentmondás van Isten útja és emberek útja között, akkor inkább Istennek kell engedelmeskednünk, mint embernek. Még halálos fenyegetettség esetén sem szabad kompromisszumot kötnünk a ránk bízott igazság rovására — azaz, hogy Jézus az emberiség Megváltója, és Rajta kívül nincs más út ahhoz, hogy Istennel megbéküljünk.

      Most nem az ébredésről beszélünk, amely eljön Amerikába? Hogy jön az üldözés, ha az ébredés is közeledik? Az a helyzet, hogy a gyülekezet történelme során ezek majdnem mindig egyszerre, egy időben jelentek meg, és az üldöztetés gyakran felszította az ébredés lángjait, ahogy most is ez lesz. Az üldöztetés a mai idők nagy kérdései közül sokat tesz majd érthetőbbé, és a langyosok rákényszerülnek, hogy döntést hozzanak. Sokakat ez arra késztet, hogy visszatérjenek az első szeretethez, és tűzként lobogjanak az Úrért. Mások pedig visszahúzódnak, meghátrálnak majd, de ennek is meg kell történnie.  

      Ha mi Isten királyságának tekintélye alatt élünk, akkor az igazságosság, amely azt cselekszi, ami az Úr szemében igaz, olyan békességet és örömöt eredményez, amely Isten országa állampolgárainak legalapvetőbb jellemvonása. Csak ebből a pozícióból lehetünk az a só és világosság, amelyre elhívattunk ebben az egyre sötétedő és zűrzavaros időben. Azoknak, akik igazak maradnak, az Ő dicsősége lett megígérve, és végül a nemzetek eljönnek az Ő dicsőségéhez.

- - -
Fordítás: Zita