2011. március 28., hétfő

Rick Joyner: A helyi gyülekezeti élet

Rick Joyner:

A helyi gyülekezeti élet
A prófétai teher, 4. rész

2011, 11. hét


Fordítás: Országh György   


Van egy katlan (üst), ahol a próféták prófétákká válnak, illetve minden más szolgálat is azzá válik, amivé lennie kell - ez pedig a helyi gyülekezet. Szükségünk van minden bosszantó és frusztráló dologra a gyülekezeti életből, ahhoz, hogy a Krisztuban való érettségben fejlődhessünk. Azoknál, akik menekülnek ezek elől, a fejlődésük és a hasznosságuk a legjobb esetben is satnyának mondható.

Gyakran hallok prófétikus embereket panaszkodni, hogy a gyülekezetük nem nyitott erre az ajándékra vagy személyesen feléjük. Ha most nem vesszük azokat az eseteket, amikor a prófétikus emberek váltottak ki bizalmatlanságot a vezetőik részéről, akkor nyilvánvalóan két eset lehetséges: vagy nem a megfelelő gyülekezetben vannak, vagy ez is része a kiképzésüknek. Kezdettől fogva sok-sok prófétánál történt meg, hogy ritkán fogadták el őket a saját kortársaik, és általában el sem ismerik őket míg meg nem halnak, és így nem jelentenek többé veszélyt.

Jézus az Izrael vezetői részéről kapott folyamatos elutasítottságban élt, és nem valószínű, hogy az igazi szolgálóknak ne kellene elszenvednie ugyanezt időnként az életük során, néhányan pedig, különösen a nagy befolyással bíró szolgálatok, valamilyen formában állandó üldözésnek lesznek kitéve. Ha az apostolok örvendeztek amiatt, hogy "méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek" (lásd ApCsel 5:41), mennyivel inkább kellene nekünk is örömmel fogadni bármilyen elutasítást úgy, mint egy-egy nagy lehetőséget?

Mindazáltal, az a legfontosabb, hogy megtanuljunk úgy elutasításban részesülni és hamis vádakat kapni, hogy közben ne sérüljünk. Az Ószövetség idején a papoknak nem lehettek hegeik vagy be nem gyógyult sebeik. Ugyanez ma is igaz - a be nem gyógyult sebek alkalmatlanná tehetnek a hasznos szolgálatra. Ahol hegeid vagy be nem gyógyult sebeid vannak, ott nem lehet megérinteni téged és nem tudsz közeledni az emberekhez, ami viszont elfogadhatatlan és elronthatja a szolgálatodat. Ha elutasítanak vagy nem vesznek figyelembe bennünket, akkor az egy lehetőség arra, hogy a szeretetben növekedjünk.

Dávid király nem lehetett volna azzá a nagy királlyá és az Isten szíve szerint való emberré anélkül az üldözés nélkül, amit Saul királytól kapott. Saul segítségével vált Dávid azzá, amire el volt hívva. Dávid folyamatosan jó szívvel volt Saulhoz az összes igazságtalanság közepette, mindig megadva a legnagyobb tiszteletet "Isten felkentje" iránt, sőt akkor is megesett a szíve rajta, amikor csupán Saul ruhájának a szárnyát metszette el. Még Saul halála után is tisztelte őt és a házát, ami pont az ellenkezője volt annak, amit minden más király annakidején cselekedett, akik azonnal megöltek minden lehetséges riválist.

Az egyházban tapasztalható romboló megosztások és hamis tanítások közül sok az elutasításból, a kudarcokból vagy a be nem gyógyult sebekből származik, amit nem a Szentírásra alapoztak. Az ilyenek belépési pontot jelentenek a kontroll szelleme számára is. A megbocsátás alapvető a keresztény életben, ha pedig megbocsátatlanságot hordozunk a szívünkben, az  valószínűleg meg tudja, és meg is fogja rontani a szolgálatunkat.

Ne vesztegesd el a próbáidat - a helyi gyülekezet az egyik legjobb hely ezeknek az átélésére. Az Úr jön vissza a menyasszonyáért, az egyházért, a menyasszony igaz barátai pedig elszánták magukat arra, hogy segítsenek neki felkészülni. Én kemény leckék által tanultam meg, hogy ne bízzak meg senkiben, akinek nincs erős és elkötelezett helyi gyülekezeti élete. Sok olyan embert ismerek, akiknek prófétai ajándékaik vannak, de akik nem állnak kapcsolatban valamelyik helyi gyülekezettel, és még így is tudnak segíteni embereknek, viszont problémák sorát hagyják maguk mögött, sőt gyakran megosztásokat is, amelyek jóval nagyobbak, mint azok a hasznos dolgok, amiket tesznek.

Ez nem azt jelenti, hogy ne lennének olyan időszakok, amikor elvonulunk az Urat keresni, de a kereszténység alapvetően nem működik helyi gyülekezeti élet nélkül. Növekedhetsz az Úrtól való bölcsességben és ismeretben, de nem fogsz felnövekedni az Úrban. Nem lehet megfelelő kapcsolatban lenni a Fejjel úgy, hogy közben nem kapcsolódik az ember a testhez. Ahogy az 1 János 1:7 mondja nekünk: "Ha pedig a világosságban járunk, a mint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől."

Az a szó, amit úgy olvasunk, hogy "közösség", a görögben koinonia, ami egy mély, elválaszthatatlan egyesülést jelentését is magában hordozza. Ezért fordítják az angol nyelvben úgy is ezt a szót, hogy "communion", ami a "közös" és az "egyesülés" szavak egybeolvadása. Isten népén belül az ilyen egyesülés nélkül nem fogunk megmaradni a világosságban, ahogy ez az igevers is állítja.

Az bizonyos, hogy nagy átalakulásra van még szükség az egyházban, és ez már közeledik is, de ha nem megyünk át a változás és növekedés folyamatán az egyházzal együtt, akkor nem fogunk beleilleni, amikor az egyház érettségre jut. Az Ószövetségben néhány próféta kénytelen volt egyedül kiállni és egyedül járni időnként, de az Újszövetségben a próféták egy csapat részei, a csapat többi tagja nélkül pedig nem igazán tudnak úgy működni, ahogy elhívásuk szerint kellene.

Lehet néhány kivétel ezalól a szabály alól, de a Krisztusban töltött negyven évem alatt eddig még egyetlen olyat sem láttam, aki elszeparálta magát a helyi gyülekezeti élettől, és ne került volna valamilyen megkötözöttségbe, vagy ne kezdett volna több kárt okozni mint hasznot, bármilyen szolgálata is volt állítása szerint.