2010. augusztus 21., szombat

"CSAKAZÉRTIS" bibliai gyermeknevelés!

Csakazértis bibliai gyermeknevelés!

Ez a cikk nem teljes körű tanítás lesz a gyermeknevelésről, hanem figyelemfelkeltés.

Mi a célja Istennek azzal, hogy az emberiséget családokban képzelte el és alkotta meg?

A fő célja a szeretet, hiszen ő maga a szeretet, és az embert is úgy alkotta meg, hogy az Ő képmását hordozza. Az a feladatunk, emberként, hogy Isten szeretetét tükrözzük. A család is ezért van, ami viszont nem csak két emberből áll, egy férfi és egy nő, akik szeretik egymást, hanem a gyermekekből is. Természetesen őket is szeretjük, de azt is tudjuk, hogy a feléjük tanúsított szeretetünk sokszor nagyobb kihívásokat és nehezebb feladatokat jelent.

Senki sem akarja, hogy a gyemekei csak úgy nőjenek, mint a fű, vagy mint a gaz. Pedig sok család ilyen – mintha az Ádámra kiszabott átok nem csak a termőföldeken, hanem a gyermekek nevelésében is szó szerint megvalósulna: „Töviset és bogácskórót teremjen tenéked...”

A Biblia nagyon sokat foglalkozik azzal, hogy megtanítson minket – nem csak gyermeket nevelni, hanem Isten gondolkodásának a megértésére, Isten céljainak az átvételére. Nem elég azt tudni, hogy „hogyan”, hogyha nem teljesen értjük, hogy „miért”. Tehát, szeressük a gyermekeinket, ezért neveljük őket úgy, ahogyan az Úr tanít rá, és olyan mitovációkkal, amik az Úr szívében is vannak irántuk. Ezeket megismerhetjük az Ő igéjéből.

Sokszor látjuk, hogy az Úr meg akarja menteni a gyermekeinket:

„Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal. Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki.” (Péld.23:13-14)

A gyermeket meg kell menteni, mert ha nincs megfelelően nevelve, az életével játszik. Erre figyelmeztette Isten a saját népét is, aminek olyan hangsúlyt adott, hogy nem csupán a törvényrendszer része volt, hanem a tíz fő parancsolat egyike lett: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.” (2 Móz 20:12)

Ez a parancsolat a gyermekeknek szól, de rajtunk is múlik, hogy ilyenek lesznek-e a gyermekeink. „Mert mielőtt e gyermek megtanulná megvetni a gonoszt, és a jót választani, elpusztul a föld, melynek két királyától te reszketsz. (Ésa 7:16) A gyermekeknek meg kell tanulniuk megvetni azt, ami gonosz, vagyis rossz, és a jó mellett dönteni mindig. De ez sajnos nagyon hiányzik. Ennek a tragédiájáról Salamon is tett megfigyeléseket, hogy hogyan romlik egyik generáció a másik után: Péld. 30:11-14

11. Van oly nemzetség, a ki az ő atyját átkozza, és az ő anyját nem áldja.
12. Van nemzetség, a ki a maga szemei előtt tiszta, pedig az ő rútságából ki nem tisztíttatott.
13. Van kevély szemű nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak!
14. Van olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földről, és az emberek közül a szűkölködőket.

Az egész egy tiszteletlen generációval kezdődik. A következő generáció átörökíti ezt, és már nem lehet beszélni a fejükkel, és mivel nincs jelentősége a szülők intésének, nevelésének: önigazultak lesznek. A harmadik már büszke is magára, fel van fuvalkodva. A negyedik generáció egy gonosz társadalmat ír le, ami az embereket elnyomja, sőt el is pusztítja.

Csodálkozunk azon, hogy vannak ilyen társadalmak? Nincs bibliai gyermeknevelés, és a szülők iránti tisztelet úgy elillan, mint a kámfor. Egyik nap még volt (amíg rá volt kényszerítve egy-két dolog a gyerekre), aztán mintha soha nem lett volna tanítva rá.

Ezt állítsuk meg! Legyen „csakazértis” bibliai gyermeknevelés! Tudom, nagy kihívás ez, mert olyan dolgokkal is jár, ami nem kellemes. A gyermekekkel sokszor konfrontálódnunk kell. Szembesítenünk kell őket Isten Igéjének az igazságával, az alapvető erkölcsi és viselkedésbeli dolgokkal, ráadásul újra meg újra. Miért van ez? Azért, mert a gonosz pályázik a gyermekeinkre. Jézus nem véletlenül dorgálta meg a saját tanítványait is, hogy ne akadályozzák meg, hogy Őhozzá jöjjenek a gyermekek! Az Ő személyes közelsége és az Ő királysága a megoldás a gyermekek megmenekülésére. („Engedjétek hozzám jönni ... mert ilyeneké a mennyek királysága”) Különben a gonosz fogja magához édesgetni és a saját birodalmának, vagyis a saját sötét királyságának a dolgaira teszi kíváncsivá őket. Átformálja az értékrendjüket, hogy a gyermekek ne azt tanulják meg választani, ami jó, és ne azt vessék meg, ami rossz; hanem inkább vessék meg a szüleik tanácsát, és válasszák, azt, amihez nekik kedvük van. Ezen keresztül pedig egy idő után sokmindenre rá lehet vezetni őket...

Még egy dolog: az első emberek idején, amikor az emberek a bűnbeesés után elkezdtek szaporodni a földön, akkor az „Isten fiai” vagyis a bukott angyalok feleséget vettek maguknak, és gyermekeik születtek, akik óriások lettek; a kérdésem az, hogy miért nem azt mondja a Szentírás, hogy „nőkhöz” vagy „asszonyokhoz” mentek be ezek a gonosz lények? Az ige így szól: „És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közűl, kiket megkedvelnek vala.” ... „Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik.” (Lásd 1Móz 6:1-5) A gonosz a gyermekeinkre pályázik, különböző célokkal, mert tudja, hogy sokan nincsenek Isten oltalma alatt, mivel nincsenek a szüleik tekintélye alatt - ami az engedelmességgel és tisztelettel őrizhető meg. Ha ez nincs meg, akkor igenis: jaj nekik...